Beszámolók

A szeretet ünnepére készülve

Az adventi időben karácsonyra, Jézus Krisztus születésének ünnepére készülünk. Az ember ilyenkor, a szeretet ünnepére várakozva, tele van érzésekkel és érzelmekkel. Olykor talán fel is tesszük magunknak a kérdést, hogy voltaképpen kinek vagy minek is köszönhető ez a meghittség. Az a békés, mégis örömteli izgalmakkal és gyermeki várakozással teli lelkiállapot, amelyet évről évre megélhetünk, és annyira várunk.

Tapasztaljuk, hogy a karácsonyi készület négy hete, az adventi idő során, bizonyos dolgok felértékelődnek számunkra. Ilyenkor különösen megérint bennünket a természet szépsége: a csendes hóesés egy békés téli estén vagy hajnalon, a karácsony díszei, a fények, az illatok, a tél színei, az alvó, mégis eleven természet annak megannyi szépségével.
Kimondva vagy titkon, de valamennyien választ keresünk ilyenkor lelkünkben: kinek köszönhetjük ezt a csodát, amit életnek nevezünk?
Mivel az ember érző szívet kapott a Teremtőtől, jól tudja, vagy legalábbis sejti, hogy mindaz, amit karácsonyi készületnek, adventnek nevezünk, túlmutat saját magán. Advent az az út, amely elvezet bennünket a kereszténység legszebb ünnepéhez, karácsonyhoz, Jézus Krisztus születésének napjához. Vajon létezik, és létezett –e még valaki a világ történelmének színpadján, akinek a születésnapjára ilyen ünnepi módon készül az egész emberiség?

Óriási ajándék, amikor karácsonykor a szeretet gesztusaival vesszük körbe egymást, és óriási ajándék, ha az ember hittel és egészséggel tud készülni a szent ünnepekre. A legnagyobb ajándék azonban mégsem ez. A legnagyobb ajándék számunkra Isten közelsége, az ő szeretete. Isten az ő szeretetét, tulajdon szívét küldte el a világnak Fiában, Jézus Krisztusban. Ezt ünnepeljük karácsonykor, karácsony ezért a szeretet ünnepe. Helyesen tesszük, ha nagyra értékeljük azokat a jeleket, amelyek ilyenkor körül vesznek bennünket: az illatokat, a fényeket, a színeket, és a természet szépségeit. De mindez mit sem érne akkor, ha nem mondanánk érte köszönetet annak, aki alkotta és nekünk ajándékozta azokat.

Az adventi idő folyamán szeretteinkre gondolva, és őket a szívünkben hordozva bizonyára mindannyian meglepetésekkel készülünk számukra. Azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy őket magukat, a mi legdrágább kincseinket – szülőket, nagyszülőket, testvéreket és barátokat – ugyancsak a teremtő Istennek köszönhetjük.
A mennyei Atya saját magát mondja ki szeretett Fiában, Jézus Krisztusban, amikor az Ige testté lesz, vagyis amikor Betlehemben a világra születik. És ugyanígy kimondja magát minden embertestvéremben, felebarátomban, és bennem, magamban is. Szeretni Istent, szeretni a felebarátomat, és szeretni saját magamat, mert én is Isten ajándéka vagyok!

Ez az út, ami elvezet bennünket karácsony ünnepéhez.

A Római Katolikus Egyházközség nevében ezekkel a gondolatokkal kívánok
szeretetteljes karácsonyt és boldog újévet a kedves olvasóknak, a tisztelt településnek!

Berkes Péter, plébános