Beszámolók

TISZTELT ÜNNEPLŐ KÖZÖSSÉG!

AUGUSZTUS 20-ÁN ÁLLAMALAPÍTÓ SZENT ISTVÁN KIRÁLYT,
MAGYARORSZÁG FŐVÉDŐSZENTJÉT ÜNNEPELJÜK.

Szent István Esztergomban született 969 körül, és a keresztény hitre térve Szent Adalbert püspök keresztelte meg. Az 1000. év karácsonyán királlyá koronázták Esztergomban a II. Szilveszter pápától kapott koronával. Nagyságáról tanúskodik, hogy hatalmát nem egyéni célokra, hanem népe boldogítására használta. Már több mint ezer évvel ezelőtt világosan látta, hogy a magyarságnak csak akkor lesz jövője Európában, ha felhagy a korábbi kalandozó életmódjával, és krisztusi alapokon rendezi be életét. Ez az átalakítás nagyszerűen sikerült a királynak: Szent István, kiemelkedően teljesítette feladatát.

Boldog VI. Pál pápa apostoli levelében – amelyet az Egyház Magyarországon történt alapításának, és egyben Szent István születésének és megkeresztelésének ezredik évfordulója alkalmából írt – a következőképpen méltatja első királyunkat:
A szent király, Szent Adalbertnek lelki fia, a keresztény hit és erkölcs alapján állva, erős lélekkel, maradéktalanul megvalósította azt, amire Isten kiválasztotta: fiatal magyar nemzetének megmutatta és kijelölte azt az igazi utat, amely nemcsak az anyagi javak bőségéhez, hanem egyben magasabb értékű kincsekhez, vagyis a lelki műveltséghez és a természetfeletti kegyelemhez vezet. Mint népének hűséges őre és vezetője azt akarta, hogy az szabad és mindenkitől független legyen. Arra törekedett, hogy azt egy és egységes nemzetté forrassza össze. Önálló államformát biztosított neki, és olyan törvényeket hozott, amelyek a keresztény szellemiségből fakadtak. Egyúttal megszervezte királyságának határai között az első egyházi intézményeket.
Az Esztergomi Érsekségen kívül megalapította a Kalocsai Érsekséget, és nyolc másik egyházmegyét. Ami azonban a magyar népet leginkább megindította, és a keresztény élet elfogadására bírta, az Szent István példás vallásossága és ennek megfelelő életmódja volt. Ehhez járult családja kimagasló példaadása, amelyet hitvese, Boldog Gizella, és fia, Szent Imre nyújtott. Így történt, hogy az a nép, amelyet egykor „a keresztények ostorának” tartottak, a hithirdetők munája révén olyan nemzetté vált, amely mint a kereszténységnek századokon át hűséges követője, a hit bátor védőjének kitüntető nevét érdemelte ki.
Szent István tehát hitvalló volt, aki a kereszténységet nem érdekből, nem politikai megfontolásból, hanem meggyőződésből vette fel. Mint uralkodó, tudatában volt Isten előtti felelősségének, valamint annak, hogy hatalmát csak kölcsön kapta Istentől: őbenne a vallásosság és az uralkodó állapotbeli kötelességeinek teljesítése elválaszthatatlanul volt jelen. A legtöbbet mégis az jelentette, hogy ő maga is át volt hatva a keresztény hit és erkölcs tanaival. Intelmeiből sugárzik elhivatottsága, felelősségtudata, alázata és a gondviselés iránti megingathatatlan hite.
Szent István ünnepén kívánom településünk lakóinak, hogy nagy királyunk életpéldájából tudjanak hitet meríteni, és a mindennapok fáradalmaihoz adjon erőt számunkra, hogy nemzetünknek a mennyek országában Szent István király személyében hathatós égi közbenjárója van.

„Igaz hitnek plántálója,
pogányságnak megrontója,
István király, ki a hitre eljuttattál,
te vagy, aki néppé tettél, törvényt adtál.

Elvezettél az Egyházhoz,
római szent igazsághoz,
országodat Máriának ajánlottad,
halálodkor minden gondját reá hagytad.

Az Istennek trónusánál,
a mennyei szent Királynál,
István király, légy e népnek szószólója
benned bízó magyaroknak pártfogója!”

Tisztelettel és ünnepi köszöntéssel:
Berkes Péter, plébános

Alsóörs, 2022. augusztus 20.