Beszámolók

Kiveszett a türelem

Dr. Szathmáry László diakónus nagyböjti gondolatai

Hamvazószerda. Az előző évi virágvasárnap szentelt barka hamujával… Jób miért is szórt hamut magára? Bánat? Mi felett? De jó lenne egyszer úgy istenigazában végignézni magunkon…! Tetőtől-talpig! Az ujjunk hegyétől, a vesénken át, lelkünk legmélyebb bugyráig kutakolódva …! Talán, mint egy tolvaj a sötét raktárban valami érték után kutatva…! Ahogyan a tolvajnak is van lámpája, amivel a sötét zugajokat átvilágítja, a mi tolvajlámpánk, az őszinteség. Ez a legsötétebb helyeket is bevilágítja, ha oda merünk nézni! De, ha mégsem találunk semmi értéket, csak lim-lomot, hát ne féljünk azt meggyújtani. Biztosan lángra kap, és akkor örüljünk, hogy elég. A megmaradt hamuval pedig hintsük be magunkat, hogy emlékezzünk mennyi sok fölösleget halmoztunk fel, ami egyáltalán nem szükséges, mert csak egy, Aki fontos! Akit az alázat hamujában fürödve ismerünk meg…!

Az egyszeri kőműves is szépen a habarcsra fektette a téglát, azután egyikre a másikat, biztos kézzel, a hit habarcsával. Egyre nőtt a fal. Majd egyszercsak otthon lett belőle, ahol az emberek nyugalmat találtak lelküknek. Az első sor tégláit már senki sem látta, csak ők maguk tudták, hogy a többiek rájuk támaszkodtak! És még Valaki tudta, hogy mit jelent az első sor tégláinak a hűsége abban az épületben, amit úgy hívnak, hogy az Isten Országa … Egyik tégla sem kezdett kiabálni úgy, mint az a kisgyerek, akit bezártak egy szobába büntetésből, és el kezdte toporzékolva döngetni az ajtót: ”Idefigyeljetek! Ki vagyok én! Higgyetek nekem, mert én fogom a világot megváltani! Nem kellenek ide mindenféle más Megváltók! Majd én! Hát hallgassatok már meg, milyen okos érveim vannak! Nem halljátok!?”

Bizony!

Kiveszett a türelem már belőlünk!
Képtelenek vagyunk várni! Ha kell, kivárni!
Ha kell, zárt ajtó előtt várni, mint terményre a szakajtó,
s csak halkan kopogtatni, míg kinyílik az ajtó …
Csak beszélünk, és beszélünk, és nem hallgatunk.
Párbeszéd helyett monológot mond az ajkunk.
Eszmecsere helyett,
csak a magunk elvének adunk helyet.
A másik helyett, magunkra figyelünk,
s magunkkal telik el a lelkünk …
Mivel a másikra, vagyis Terád Uram nem hallgatunk,
üres fagyos széllel telik meg az aklunk …
pedig kapjuk az „SMS”-eket Tőled,
hogy bocsássunk már meg az ellenünk vétőknek,
mert addig,
minden vonal szétkapcsolódik …
Csak az őszinteség, és az alázat legyen, mivel törődjünk,
ez legyen a mi nagy-nagy böjtünk,
s a hálánk, hogy ebben a világban egyáltalán,
még élünk …

2005.