Beszámolók

LELKIISMERETVIZSGÁLATI SZEMPONTOK A KARÁCSONYI FELKÉSZÜLÉSHEZ

Az adventi szent idő bensőséges és örvendező várakozás Krisztus eljövetelére. Kegyelmi idő, amely megtisztít és megszentel bennünket, ha imádsággal, jócselekedetekkel és lemondással készülünk az Üdvözítő érkezésére. Szent idő, amely figyelmünket a megtestesülés és a megváltás misztériuma felé fordítja. És nem utolsósorban bűnbánati idő, amely az Úrral való szentségi találkozások által felemeli az elesett embert.

Advent I. VASÁRNAP "B" év * Ev.: Mk 13,33-37. Akit nagyon szeretünk, azért mindenre készek vagyunk. Rájöttem-e már, hogy a vallásosság nem csupán ünnepi ruha, nem egy szép elmélet, nem csak jól hangzó tan, nem is elvont eszmefuttatás, hanem áldozatos szeretet? - Tudom-e, hogy az igazi vallásosság állandó készenlétet követel a hívőtől? - Próbáltam-e már valaha tudatosan kerülni a bűnt, legyőzni a kísértéseket? - Tudom-e, hogy vallásosságom szüntelen és tudatos Isten jelenlétében való élet? Bárcsak állandóan viszonoznánk Isten jóságát áldozatos szeretetünkkel!

Advent I. hete HÉTFŐ * Ev.: Mt 8,5-11. Mindenkiben van legalább egy szikrányi jó, amely megbánással és hittel párosulva mennyországot érdemel! - szokta az egyik teológiai professzor mondani. Megvizsgáltam-e már, milyen az én hitem? - Szoktam-e magamban ébresztgetni, erősíteni a hitet? - Tudom-e, hogy a hit isteni erény, isteni ajándék? - Kértem-e már imádságaimban hitet Istentől? Élő-e, vonzó-e az én hitem? Ha igaz emberként igaz úton akarok járni, hitből kell élnem!

Advent I. hete KEDD * Ev.: Lk 10,21-24. Krisztus születésnapján a karácsonyfa körül a legkisebbek a legboldogabbak. A mai evangéliumban Jézus is az "egyszerűeket", a gyermekmódra örvendezőket, a minden okoskodástól és fondorlattól mentesen élőket, az Istent őszintén kereső embereket magasztalja. Rádöbbentem-e már arra, hogy nem a dúsgazdagok, nem a tudósok, nem a "nagy emberek" az igazán boldogok? - Hiszem-e, hogy boldogságomhoz Isten maga elegendő? - Tudok-e szerény egyszerűségben is megelégedett lenni? Ádventi programként keressem mindenütt a jóságos Istent; az Ő szeretetét sugározzam mindenki felé; szolgáljam őt szavaimmal és tetteimmel egyaránt!

Advent I. hete SZERDA * Ev.: Mt 15,29-37. Milyen kár, hogy kevesen tudják a vigasztaló igazságot: Jézus, az Isten Fia őszintén együttérez az éhező, a beteg, a bajba jutott emberrel! Tudom-e, hogy Jézus földrejötte óta nincs egészen kétségbeejtő emberi élet? - Hiszem-e, hogy Jézus mindenkor segíthet rajtam? - Szoktam-e gyakran hálálkodni ezért a nagy jóért, Isten mindenkor segítő szeretetéért? - Hálás vagyok-e a mindennapi betevő falatért? Sok tragikus halálesetet, végső kétségbeesést megelőzhetnénk, ha ébresztgetnénk az embertestvérekben ezt a biztos, boldogító és felemelő tudatot: Jézus mindenható hatalmát és emberszerető jóságát

Advent I. hete CSÜTÖRTÖK * Ev.: Mt 7,21. 24-27 A jó munkához ráfigyelés, teljes odaadás kell, nem elég a puszta tudás, hanem szív és lélek is szükséges! Méginkább így van ez vallásos életünkben, Isten szolgálatában! Milyenek imádságaim, Istenhez kiáltásaim? - Megelégszem-e csupán a szavak kimondásával? - Tudok-e Jézus útmutatása szerint helyesen imádkozni? - Teljesítem-e mindenben a mennyei Atya akaratát? - Tudom-e, hogy minden gondolatom, szavam, tettem imádság lehet, ha Isten akarata szerint élek? Csak az lehet teljesen kiegyensúlyozott, csak az élvez valódi lelki békét és nyugalmat, akinek vágyai megegyeznek Isten akaratával.

Advent I. hete PÉNTEK * Ev.: Mt 9,27-51. A legtöbb isteni adományt természetesnek vesszük; ha viszont valaminek híjával vagyunk, mennyire méltatlankodunk! Szemem világáért, egyszerűen azért, hogy látok - hálálkodtam-e már? Féltem-e, kellőképpen őrzöm-e látásomat? - Isten akarata szerint jóra használom-e szemeimet? Vakon, tapogatózva élni nagyon rossz lehet; de a lelki vakság még ennél is rosszabb.

Advent I. hete SZOMBAT * Ev.: Mt 9,35. 10,1. 6-8 "Gyűlölöm a hitvány tömeget!" - mondták, érezték és éreztették egyes népek, népvezérek. Én hogyan állok a többi emberrel? - Nem vagyok-e személyválogató? Tudok-e krisztusi módon mindenkit szeretni? - Vagy talán mások iránti szeretetemet vérségi kötelékek, szimpátia, anyagi érdekek határozzák meg...? Jézus kéri, hogy válogatás nélkül szeressük "az embert", nem szóval, és nem érzelmi lángolással, hanem apostolkodó, jótettekre kész szeretettel.

Advent II. VASÁRNAP "B" év * Ev.: Mt 1, 1-8 Senkinek sincs annál nagyobb szeretete - mondja Urunk Jézus -, mint aki életét adja barátaiért. Értem-e, hogy miért a bűn a legrosszabb a világon? - Tudom-e hogy a bűn a legnagyobb jótevőmmel: teremtő, megváltó és gondviselő Istennel fordít szembe? - Rájöttem-e már, hogy a bűnös saját maga legnagyobb ellensége? - Ugye szenvedést, örök kínokat senki sem akar magának? - Izgat-e a halál utáni örök sorsom? - Mindenre kész vagyok-e örök boldogságomért? Menyire szerethet az Isten, ha Szent Fiát áldozatul adja megmentésünkért!

Advent II. hete HÉTFŐ * Ev.: Lk 5,17-26 A beteg hozzátartozói mindenre készek, ha felcsillan a gyógyulás reménysugara. Feladataim között ott van-e az élet és az egészség védelme? - meggondolatlanságból vagy szándékosan nem vétettem-e sajátmagam vagy mások egészsége ellen? - És lelkem betegsége, a bűn szokott-e legalább annyira izgatni, bántani, mint a testi baj? Emberi tekintetektől, véleményektől függetlenül védenem kell mind magamban, mind másokban a test és a lélek egészségét!

Advent II. hete KEDD * Ev.: Mt 18,12-24 Emberi száj hányszor mondja a földön: Pusztuljon a gonosz! Az elvetemült nem érdemli az életet!Tudok-e szívből örülni, ha mások kegyelemben részesülnek, bocsánatot nyernek? - Vagy inkább örülök a "megérdemelt" és "igazságos" büntetésnek? - Szoktam-e imádkozni a bűnösök megtéréséért? Próbálom-e megérteni Isten irántunk való nagy szeretetét?Úgy szerette Isten a világot, minden embert, hogy Egyszülöttjét adta érte, hogy még a századik bárányok, a tékozló fiúk se vesszenek el, hanem megtérjenek és örökké éljenek.

Advent II. hete SZERDA * Ev.: Mt 11,28-30 Földi nagyságok ritkán emelnek magukhoz fáradtakat, szenvedőket, robotban és iga alatt görnyedőket...! Milyen más a mi Jézusunk! Van-e bennem szánalom a szenvedők iránt? - Kötelességként gyakorlom-e az irgalmasság cselekedeteit? - Jó vagyok-e az erőben megfogyottakhoz, az idős emberekhez, a betegekhez...? - Igazán szeretem-e szüleimet? - És én hogyan szoktam viselkedni a élet igája, a kereszt alatt? - Elkeseredve, mindenkitől elzárkózva cipelem terhemet? - Tudatosítom-e magamban, hogy a munkatársak személyében Jézus dolgozik mellettem? Megnyugodva, megbékélve, másokkal összefogva és másoknak is segítve kell dolgoznom, mint ahogy Krisztus követőjéhez illik!

Advent II. hete CSÜTÖRTÖK * Ev.: Mt 11,11-15 A földön, emberi keretek között a jó nem mindig kapja meg a jutalmát. Milyen más Jézus magatartása, Ő nem siklik el szótlanul Keresztelő János mellett, sőt mások figyelmét is felhívja Előfutárára. Van-e szemem, van-e érzékem hozzá, hogy másokban is észrevegyem a jót, a dicséretre méltót? - Elismeréssel tudok-e adózni a másokban észrevett értékek - szorgalom, áldozatkészség, vallásosság - iránt? - Van-e bennem hajlandóság arra, hogy másokkal együtt, másokkal összefogva tegyem a jót? Mindez azért kell, mert erőkifejtés, áldozatos küzdelem, teljes odaadás nélkül a mennyország sem nyerhető el!

Advent II. hete PÉNTEK * Ev.: Mt 11,16-19 Emberi vélemények, változások tér és idő szerint befolyásolhatók, de elfogadhatók is lehetnek. Törekszem-e pártatlan, elfogulatlan véleményalkotásra? - Igazságra vagy emberi elismerésre törekszem? - Nincs-e bennem mások iránt kíméletlen, lelketlen kritika? - Nem szoktam-e ok nélkül elmarasztalni másokat? - Az igazság és a jó ügy érdekében tudom-e vállalni az emberi elmarasztalást és a megvetést? Csak egy tanítónk van: Krisztus; és az üdvösség útja is egyetlen: az, amelyen Ő vezet bennünket.

Advent II. hete SZOMBAT * Ev.: Mt 17,10-13. Mindennél szörnyűbb a lelki vakság, amikor az illető nem is akarja, hogy lásson: ez a megátalkodottság! Igazán rá tudom-e magamat bízni Isten Atyai gondviselésére? - Tudom-e, hogy mások hallgatása, illetve meghallgatása is fontos? - Fel tudom-e adni téves nézeteimet, ha idők múltán világos lesz előttem a színtiszta igazság?Az igazság sok áldozatba kerül.

Advent III. VASÁRNAP "B" év * Ev.: Jn 1,6-8. 19-28 Az emberek többsége szeret nagynak, jelentősnek "látszani" a többi ember szemében. Tudatában vagyok-e bűneimnek, gyarlóságaimnak? - Igazán ismerem-e hibáimat, emberi gyarlóságaimat? - Gyengeségeim tudatában igazán alázatos vagyok-e? - Törekszem-e az erényes életre, jó tulajdonságok elsajátítására? Nem látszani, hanem lenni! - Tartja a régi mondás.

Advent III. hete HÉTFŐ * Ev.: Mt 21,23-27 Amennyire dicséretes az elvhű, gerinces magatartás, annyira hibás és rossz dolog a makacs megátalkodottság. Tudok-e mindig, minden helyzetben őszinte lenni? - Vállalom-e az őszinteséggel járó esetleges kellemetlenséget? - Vagy inkább engedek kisebb-nagyobb hazugságnak? - Érzem-e, hogy a hazugság hasonlít a lopáshoz, mert az igazság megrontása? Váltsuk csak valóra az ősi mondás szellemét: Igazán élni nem könnyű, de jó!

Advent III. hete KEDD * Ev.: Mt 21,28-32 Istengyermekségünket nem dicsőségünkre, elbizakodottságra kaptuk, hanem előlegként, hogy felhasználva és aszerint élve üdvözüljünk! Kész vagyok-e mindenben engedelmeskedni Isten parancsainak? - És, ha itt az engedelmesség ideje, azonnal teszem-e, amit tenni kell? - Vagy szeretem elodázni a dolgokat? - Ha mulasztással vétettem, van-e bennem készség, hogy pótoljam hanyagságomat? - Talán csak szájhős, csak folyton ígérgető vagyok? A pokol felé vezető út soha meg nem valósított ígéretekkel van kikövezve.

Advent III. hete SZERDA * Ev.: Lk 7,19-2 Amíg csak élünk, kereső emberek maradunk. Igazán izgat-e, őszinte kíváncsisággal tölt-e el Isten ügye? - Vagy talán csak emberi ügyekben, földi síkon kíváncsiskodom? - Érdeklődő ember vagyok-e? - Próbáltam-e már saját értelmem fényénél is keresni, kutatni Istent? - Olvasásaimat, társalgásaimat áthatja-e, jellemzi-e az Isten-keresés? - Ilyen vággyal és odaadással hallgatom-e a szentbeszédeket, hogy azok által hitemet is erősítsem? Valljuk meg a papköltővel: "Hiszek, és tudom, honnan a hitem. Házamat én kőszirtre építem."

DECEMBER 17. * Ev.: Mt 1,1-17 "Senki sem sziget!" - Emberi sorsunkkal nem csak egyenes és oldalágon kapunk sok "rokont" családunkhoz! Megelégedetten elfogadom-e, enyémnek tartom-e azt a családot, amelybe beleszülettem? Vagy elégedetlen, zúgolódó vagyok családom miatt? - Hogy fogadom a kisebb tehetségű, gyámoltalan, emberségükben hiányossággal küzdő rokonokat? - Segítem-e a rászorulókat? - És a legközelebb állókkal - házastárs, gyermek, szülő - milyen vagyok? - Ők felnézhetnek-e rám, van-e miért hálálkodniuk értem? - Boldogsága, öröme - vagy pedig keserűsége, szégyene vagyok-e enyéimnek? Milyen szép karácsonyi ajándék lenne, ha valamelyik hibán, rosszaságon változtatva, örömére lehetnék mindenkinek!

DECEMBER 18. * Ev.: Mt 1,18-24 Gyötrő, kínos órákban, amikor a hitünk próbatételét szenvedjük, akkor sem roppanhatunk össze! A nehéz helyzetekben mit szoktam tenni? - Az idegességben kétségbeesés, zúgolódás, sírás, vagy imádság a menedékem? - Tudok-e várni, bízni akkor is, ha nem jön mindjárt, ha késik és várat magára az isteni segítség? - És ha szólt, ha üzent az Isten, kétkedés nélkül és azonnal engedelmeskedem-e? - Jó emberek, barátok, felettesek és a lelkiatya szavát isteni szóként fogadom-e? Valljuk meg mi is és éljük az apostollal: "Ha Isten velünk, ki ellenünk!"

DECEMBER 19. * Ev.: Lk 1,5-25 A hit útján az emberi ész képtelen végighaladni, csak leborulni és hódolni képes Isten előtt. Meg nem szűnő bajban, múlni nem akaró betegségben is hiszem-e, hogy jó az Isten? - Zúgolódom-e, ha úgy érzem, hogy ártatlanul büntet? - De van-e egyáltalán ártatlan ember itt a földön? - Bírom-e csendes megadással, őszinte Istenhez simulással a próbatétel napjait? - Próbáltam-e már valaha is példásan szenvedni? Tudnunk kell, hogy a szenvedések az igazi próbakövei hitünknek.

Advent IV. VASÁRNAP "B" év * Ev.: Lk 1,26-38 Befolyásos, gazdag, vezető ember barátsága - ugye - mennyire kedves a világ szemében? Mindennapi munkámat az engedelmesség szellemében szívvel-lélekkel végzem-e? - Keresztény felelősségtudatban élek-e? - Naprakész-e Isten előtti számadásom? - Istenért és az Ő legszentebb ügyéért mindennél jobban lelkesedem-e? Legyek nagyon boldog, ha egész életem igazi Isten-szolgálat lehet!

DECEMBER 21. * Ev.: Lk 1,39-45 Nem az uralkodó gazdagok, nem is tudós nagyjaink az igazán boldogok, hanem a máriás lelkek, akik segítőkészek és hitben rendületlenek. Tudok-e önzetlenül segíteni a rászorulókon? - Észreveszem-e a másik ember baját? - meg tudom-e osztani másokkal örömömet? - Rájöttem-e már arra, hogy az igazi boldogsághoz élő hit kell? Sok űzött, hajszolt, nyugtalan ember megnyugodna, ha teljes bizalommal és hittel Istenre hagyatkozna!

DECEMBER 22. * Ev.: Lk 1,46-56 "Jótett helyébe jót ne várj, mert hálátlan a világ!" - szoktuk mondani a tanmesék bölcsességével. Hálás vagyok-e? - Gyakori szavam-e a "köszönöm"? - Tudok-e köszönetet mondani a legapróbb jóért, a legparányibb figyelmességért? - Hálálkodom-e Istennek a "természetes", a "mindennapi dolgokért?" - Köszönetre méltó érték-e a szememben: jó étvágy, jó pihenés, egészség, gyógyulás...? Isten sok-sok jóságáért sohasem lehetünk eléggé hálásak!

DECEMBER 23. * Ev.: Lk 1,57-66 Az emberek mindig megrettennek és félelemmel telnek el, ha az élet nem a megszokott módon halad: ha úgy látják, hogy zavar, változás támadt a természet rendjében. A kísértés, csábítás vagy bűnveszély idején mi az erősebb bennem: a félelem vagy a szeretet? - Csak Isten büntetése és a pokol kínjai rettentenek vissza a bűntől? - Vagy inkább mert igazán és szívből szeretem Istent? - Értem-e, hogy mit jelent: "A tökéletes szeretet nem ismeri a félelmet!"? Ugye, milyen boldog és mennyire nem fél a kicsi gyermek, amikor szülei ölelését élvezi?

DECEMBER 24. * Ev.: Lk 1,67-79 Ami az egyszerű ember, a pogány számára félelem és rettegés volt - Isten közelsége -, milyen kitörő boldogság, hála és köszönet forrása lett mindez Zakariás életében! Nem vagyok-e törtető, nem akarok-e mások előtt nagynak, gazdagnak, befolyásosnak látszani? - Változó világunk, esendő emberi voltunk nem józanított még ki ebből? - Betegség, tragédia, lebukás, elszegényedés, halál milyen hatással vannak rám? - Törekszem-e az igazi nagyságra: a bűntelenségre? - Tudom-e, hogy csak ez tarthat meg a leghatalmasabb Úr, Isten közelében? - Tudok-e, akarok-e a romolhatatlan lelki kincsekért küzdeni, ahogyan a világban küzdenek a múlandókért? Ó, de boldogok is a szentek, hiszen ők Isten legbensőbb barátai!

(forrás: Hubay József Bertalan, mek.oszk.hu)