Beszámolók

Dr. Szathmáry László, nős diakónus nagyböjti (március 22-i) elmélkedése

Alsóörs 2015. 03. 22.

A FELTÁMADÁS és NB. 5. Vasárnapja

K: T! „Ha valaki nékem szolgál, engem kövessen!” Ez minden keresztény életének a mottója! A bűn és a bánat átelmélkedése után, már elérkezik a mi menyegzőnk napja is, ahogyan ezt a Jel (19 fej.) mondja: Elérkezett a Bárány menyegzőjének a napja. Jegyese felkészült: Méltó volt arra, hogy ragyogó fehér gyolcsba öltözzék” Ez a ragyogó fehér ruha, nem más, mint JÉZUS KÖVETÉSE, AZ EUKARISZTIKUS ÉLET, a feltámadt létmód! Ő mondta: „hogy életük legyen, és bőségben legyen”(Jn 10,10). Ez az élet azt jelenti, hogy ÉLNI akkor is, amikor ránk borul egy közelállónk halálának sötét leple, de mégis örömben, és békében! ÉLNI akkor is, amikor a megaláztatásokban az emberségünket a földbe tiporják, de mégis örömben, és békében! ÉLNI a küzdelmekben, örömben, és békében! ÉLNI a pusztában, örömben! Ez az Oltáriszentség légköre! Az isteni miliő hogy „örömünk legyen beteljesített” 

Hogyan lehet a halálból az örömre feltámadni? (Feketevasárnap → Húsvétvasárnap!) „Ha valaki nékem szolgál, engem kövessen!” Jöjj hát testvérem, és gyógyulj, hadd járjon át téged is az isteni gyógyszer ereje: A KEGYELEM!  Jézus szolgálata a feltámadt létmód! És ezt végezhetjük szóval cselekedettel, és mulasztással. A szó és a cselekedet még csak érthető, de hogyan lehet mulasztással szolgálni? Úgy, hogy elmulasztjuk a rosszat megtenni! Vagy ha már megtettük, akkor minél hamarabb megvalljuk, megbánjuk, és jóvá tesszük! Jézus hogyan szolgált? „ő ahol csak járt, jót tett, meggyógyított mindenkit” (ApCsel 10, 38) Jézust lehet szolgálni aközben is, miközben elkészül a töltött káposzta! Szolgálni sokféleképpen lehet: szolgálunk, amikor hónapokat, éveket töltünk egy magatehetetlen ember mellett. Szolgálunk, amikor időnket, életünket adjuk a másik emberért! És nem azért, hogy meggazdagodjunk a másik kárára, hanem azért, hogy bárkiben Jézust szolgáljuk! Munkácsi Mihály festményén – „Jézus Pilátus előtt” – össze van kötve Jézus keze. Tudjátok miért? Azért, hogy MI MEG TÁRJUK KI A KEZÜNKET! A másik felé, akiben szintén Jézus él! Akinek a kezét összekötötte a bűn! Hogyan szolgált Jézus? Hihetetlen tapintattal. 

Az Isten végtelen szeretetét, tapintatát jól mutatja az ÉN 2,7: „Kérlek titeket, fel ne keltsétek, fel ne riasszátok a kedvesemet, amíg maga nem akarja” Hát nem gyönyörű? Érzitek ezt a hallatlan tiszteletet a teremtett lény felé? („Nem csöngetjük fel a Mári- nénit, mert hátha alszik! Előbb megkérdezzük a szomszédokat, szokott-e ilyenkor aludni?”) Mi lenne, ha a mi főnökeink, vagy csak a házastársaink ilyen körültekintők lennének velünk? Vagy mi ővelük!? Ez a feltámadt létmód! A SZERETET LÉGKÖRE. Erre mondta Jézus: „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást!”(Jn 13,34) Miért új ez a parancs? Mert a RÉGIEK - akik még nem támadtak fel - akik hiába tanulták, mégsem tudják, akik tudják ugyan, de mégsem élik, akik nem fejezik be a megkezdett jót, akiket sem az istenfélelem, sem az istenszeretet nem tart vissza a bűntől, akik bűnben élvén igaznak tartják magukat! Akik még nem álltak Jézus szolgálatába! Ezeknek a régieknek számára új ez a parancs! Hozzá kell ugyanis újulni! Fel kell támadni! Tudom: ebben a világban mindez iszonyú nehéz. „Partizánok vagyunk ebben a világban” - akkora a nyomás, akkorák az ellenhatások! És akkor még ezért hátrányt is szenvedünk sokszor. De Jézus azt mondja: „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, ÉN  legyőztem a világot!”(Jn 16,33) - - Jim Elliot(Misszionárius. 1927-1956, 28 évesen lett vértanú, indiánok ölték meg, azok, akiket meg akart téríteni.): „Nem bolond az, ki odaadja, amit úgysem tarthat meg, hogy megnyerje azt, amit nem veszíthet el!” Ez az üldözés jelenti mindazt a vért, ami Jézus követése nyomában elcsurgott, István diakónustól kezdve Mindszenty-ig, mind a mai napig! Csikorog, és ropog minden. „Birodalmak jönnek, birodalmak mennek, de Krisztus és az egyház megmarad” mondta Napóleon, akinek egykor Európa hódolt. Tudjátok mi a titok? A keresztény csöndben és gyengeségben tárja fel a hősiesség csodáit. SZOLGÁL! AZ ALÁZAT ÁLDOZATÁBAN! Így lehet feltámadni! Ha valaki fel akar támadni, annak mondja Jézus: „Ha valaki nékem szolgál, engem kövessen!” Ámen!

Sokan mondják: nem értik, mért szenved a keresztény ennyi türelemmel, sokszor halált megvető bátorsággal? 

Nem értik, miért becsüljük nagyra ezt az állapotot? Mert, aki még nem támadt fel egyszer sem, az nem hisz benne. (Aki nem evett spenótot, nem hiszi el, milyen finom)  Aki még nem került testvéri közösségbe a Türelemmel, az Áldozattal, a Feltámadottal, aki az Eukarisztia! Az nem érti! És, ha Ő ártatlanul szenvedett, szeretetből, akkor illene nekünk is egy picit követni Őt ebben is! IGY LEHET FELTÁMADNI! És akkor mi is legyőzhetjük a világot. Azt mondja Szt. Ágoston: „Jézus nem győzte volna le igazán a világot, ha le nem győzné bennünk folytonosan” „ÉN legyőztem” - mondta Jézus, ÉN, AKI VAGYOK, hiszen általam van minden, ezért tudom legyőzni. És Vele, Általa, és Őbenne, mi is le tudjuk győzni! Ez a győzelem magyarázza a keresztény feltámadt létmód látszólagos ellentmondásait. Aki eltávolodik az Eukarisztiától, vagyis Jézustól, annak minden csak ellentmondás lesz. Aki az ellentmondásokat keresi állandóan, és nem a közösséget, annak minden ellentmondás lesz, az élet is! Önmagának fog végül ellentmondani és nem a sátánnak, és így hal meg! Méghozzá örökre! Mit jelent ez a Feltámadt létmód a hétköznapokban? Nagyon egyszerű,  „Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azt keressétek ami odafönt van!”(Kol 3,1), vagyis arra, hogy „királyi papság, szent nemzet vagyunk”(1Pét 2,9) Mindannyian királyok lehetünk! Ez nem a földi beosztásunkon múlik! Mert nem az a király, akinek egy ország hódol, hanem AKI EGY ORSZÁGNAK HÓDOL! A Szeretet Országának, az Isten Országának! A szeretet tesz királlyá bennünket! Jézus olyan király, aki igazságos és irgalmas, és ez azt jelenti, hogy szeretve szolgál, és szolgálva szeret. A bűnt megveti, de a bűnöshöz irgalmas. Az odaadása a szolgálat! Nem az igazságtalan harácsolás, és irgalmatlan ügyeskedés, hanem a mindennapok kölcsönös lábmosása! A feltámadt létmódban odaadásról van szó és nem az önzésről! Akkor fog feltámadni, akkor lesz szent ez a nemzet és tiszta, és hős, ha ilyen királyi papság lesz! Ha pl. a szülő a családjában, az ember a munkahelyén, vagy más közösségben papi feladatokat hajt végre. Erre vagyunk meghívva testvérek! Mit tesz a pap? Közbenjár, áldozatot mutat be, miközben önmaga áldozattá válik, és áldást ad! 1.) Az tud közben járni az Istennél, aki maga is közösségben van vele! De csak, ha húsvétkor megy templomba, mert máskor dolgozni kell? Hogyan fog az ilyen közben járni? 2.) Áldozatot az a szülő tud bemutatni, akinek az élete tanúskodik erről. Azzal a rengeteg válással, milyen példát mutatunk mi a gyermekeinknek? De van másik véglet is! És az ilyen nem áldozat! Beszélgettem egy apukával, aki azt mondta: ”Tudod, én annyi áldozatot hozok a gyermekemért? Éjjel is dolgozom, hogy megvehessem neki az áhított motort. És hány éves a gyerek? - kérdeztem. Kilenc” - volt a válasz. Csak egy áldozat van, ami az üdvösséget szolgálja! 3.) Végül pedig a feltámadt keresztény, aki papja a közösségének, az áldást ad! És nem átkot szór, és nem gyűlölködik, és nem békétlen, még akkor sem, ha bántják!  Az egységet keresi és nem a szétszórást! Csak áldást oszt, mert benne él az Oltáriszentség békéje, öröme, és igazsága! Ez a feltámadt létmód! Saját erőnkből ez ember felettien nehéznek tűnik! Ez Igaz! De ami emberfelettien nehéz, az teljesíthető az Emberfeletti segítségével! Őáltala, Ővele, és Őbenne válhatunk méltóvá és hasonlóvá Hozzá, mert Ő nem törődik saját fényességével, Ő az utolsó a megvetettek közül, a Fájdalmak Férfia. Mégis, akik felnéznek Rá, nem látnak mást, csak a Fényt. A Fény birodalmában már semmi más nem látszik---S ha valaki felnyitja az ajtót, beömlik a fény, és betölti a házat, és együtt fog étkezni a Hűség és az Alázat. A bankett ünnepi asztalán Ő a főétek: A BÁRÁNY, a Várakozás, Alázat, Hűség Báránya, Ő a Szeretet, a soha-vissza-nem-téritendő-kölcsön, az Ajándék, az Étek...VEGYÉTEK, ÉS EGYÉTEK! Ámen!