Beszámolók

 „A ladikos” - Dr. Szathmáry László könyvbemutatója

A karácsonyi ünnepek után, újév elején általában csendes nyugalom telepedik a falura.

Ennek a nyugalmas évkezdésnek egy szép este adott hangsúlyt,  dr.Szathmáry László „A ladikos” c. könyvének bemutatója a kultúrházban.

A kis kötet egyszer már megjelent 1997-ben, ez a második, bővített, módosított kiadás 78 verset tartalmaz,  tavaly került ki a nyomdából. A borítólap grafikáját és a könyv illusztrációit Szathmáryné Virág készítette. A könyv hátsó borítóján Berkes Péter atya ajánló sorait olvashatjuk. Ebből egy rövid részlet: „Különösen olvasmányos lehet ez a könyv azoknak, akik nem félnek attól, hogy egy-egy versben magukat, saját érzéseiket, érelmeiket és miértjeiket ismerik fel. A ladikos megfogalmazza a maga személyes válaszát az élet azon kérdéseire, amelyek talán tőlünk és bennünk is megoldást várnak.”

„.....csak zörgetésre nyílik meg a titkok ajtaja.” - idézi Szent Ágoston szavait Péter atya.
Ez az est talán ilyen zörgetés volt.
A szervezést az Alsóörsi Nyugdíjas Polgári Egyesület vállalta, az alkotót, a közreműködő művészeket és a vendégeket Kovács Judit köszöntötte.

Dr.Szathmáry László nyugalmazott állatorvos, Szentkirályszabadján él, az alsóörsi katolikus közösségben szolgál évek óta diakónusként. Verseket gyermekkora óta ír, egy ezzel kapcsolatos emlékét meg is osztotta a hallgatósággal.

A költő rövid bevezetője  után egy kerek, lelkeket simogató, ébresztő, felrázó, önmagáról  valló műsorral lépett a hallgatóság elé. Versek és zenék váltakozva eredményezték  a szívmelengető   élményt. Juhos Melinda zongorán,  Egyed József oboán szólt a  zene nyelvén.
A  költeményeket  a szerző tolmácsolta, rövid kis magyarázatokkal világítva meg  időnként a versek születési hátterét.
A versírás a lélek  kitárulkozása, ezen az estén befogadó emberekre találtak a szavak.
Magyarság, hit, hűség, a kötet legfontosabb kulcsszavai.  Vallomások, aggódások, bírálatok, elköteleződések, a hit ereje,  a hűség és hála érzése, a mindennapi küzdelmek, mind-mind megszólítanak a versekből.

A címadó verset hallgatva, s itthon újra elolvasva, úgy érzem, bármelyikőnk a ladikos helyére  képzelheti magát.
„Elindult a ladikos a folyón,
hogy megkeresse a forrást.
Mennie kellett, mert jaj volt
neki, ha nem indul,
és vágy is űzte......”
Nem sok vidámat látott a sorsfolyón evezve, dacolva az árral.  „Ember-kaktuszok a szellemsivatagban”, tömör kép sivárodó világunkról. S mi az, ami átsegítette a legnehezebb küzdelmeken? „ … benyúlt tarsolyába a kenyérért,/ fejébe a szóért”.  Megindító, visszatekintő, összegző költemény.

Sok szép verset hallottunk a szerzőtől, aki jó előadó is.
Utoljára egy olyan verscsokor hangzott el, melyek ismert magyar népdalok dallamára íródtak, nagyon is aktuális,  mai mondanivalóval. Az elhangzó versek előtt az oboa hangja idézte fel a dallamot, pl. Hej, halászok vagy A csitári hegyek alatt.

A színpadi bemutatkozás után Berkes Péter atya kérdezgette életéről a költő-állatorvos-diakónust.

Budapest-Eger-Dunaharaszti:  a gyerekkor helyszínei, emlékei jöttek elő. A sváb nagymama, akitől rendet, precizitást tanult, kitartást. A  3 km-re lévő  templomba minden vasárnap elmentek, lyukas cipőben is. Azok voltak az ötvenes évek.
A diákkor emlékei, a rosszaságok, a változások útjai. A megtalált lelki vezetők tanácsai. Az állatorvosi diploma után kicsit később a hittudományi tanulmányok, kezdetben nappalin, amíg bírta egészséggel.  Egy súlyos betegség azért figyelmeztette, s a csodás gyógyulás változtatáshoz vezetett. Érseki engedéllyel felmentést kapott az előadások látogatása alól, a vizsgákat szép sorjában letette.  Tanulmányait befejezte jó eredménnyel,  aztán  szolgált tovább....   a veszprémi állatkórházban orvosként, s az egyházban diakónusként. Pár éve Alsóörsön.

Aki misére jár: tudja, szenvedélyes prédikációkat hallhat Szathmáry diakónustól. Ez a szenvedély a versekből is süt.

Aki akarta, a helyszínen megvásárolhatta a könyvet.  A befolyt összeget az alkotó a tervezett plébánia építésére ajánlotta föl.

Minden érdeklődőt szívesen láttunk ezen az estén, örömmel vettük, hogy sokan voltak kíváncsiak.  De többségében idősebbek ültünk ott.  Fájdalmasan merül föl a kérdés, hogy lehet/tudjuk tovább adni a következő generációnak ezeket a nekünk még szent és fontos érzéseket, miközben a globalizált világ mást diktál.

Vízkereszt hetében járunk. Ilyenkor a házak megáldása is szokásban volt, most ez a régi szokás  felelevenedni  látszik. Régen a megszentelt házak bejárata fölé három betű került: GMB (Gáspár, Menyhért, Boldozsár),  ez jelezte, hogy a ház szentelése megtörtént.
Péter atya és László diakónus megtette ezt, a művelődési ház előterében  megszentelte az épületet. A  jelenlévők együtt imádkoztak hálával a múltért és reménységgel a jövőért.

Ezután az önkormányzat pogácsával és pohár borral tette kellemesebbé a kötetlen beszélgetést.
Szép este volt! Köszönjük minden közreműködőnek.

Csiszár Edit