Beszámolók

Zarándokúton Bakonybélben és Zircen

 Április 11-én kora reggel Bakonybélbe indult egy autóbusz, hogy az alsóörsi és szentkirályszabadjai római katolikus hívők együtt vegyenek részt egy közös zarándoknapon.

Berkes Péter atya hetekkel korábban kezdte a szervezést, segítői e napon is dr.Szathmáry László diakónus és Pusker János káplán.

Az időjárás is kedvezett, kellemes tavaszi szombat volt sok napsütéssel.

Az idei évet a „szerzetesek évének” hirdette meg Ferenc pápa, a zarándokút gondolata is ehhez kapcsolódott, többet megtudni a  szerzetesrendekről. Bakonybélben a bencés, majd hazafelé Zircen is időzve a ciszterci renddel nyílt  alkalom ismerkedni.

Bakonybélben remetéskedett Gellért püspök, első királyunk fiának, Imre hercegnek  nevelője. E hely közelében egy kis kápolna áll Szent Gellért tiszteletére, mellette a három forrásból táplálkozó víz  gyűlik egybe a Borostyán-kút /Szentkút medencéjében,  a tovacsorgó víz  kis tóvá szélesedik. Az árnyas fák között  a domboldalra kapaszkodnak a Kálvária stációi.
Megérkezésünk után itt, a természet templomában került sor a misére, 11 ministráns kisgyerek részvételével. Külön szépsége volt a misének, hogy kislányok is ministráltak.
Péter atya beszédében szólt a zarándoklat céljáról, a hely történetéről, s arról, hogy „mai zarándoklatunkat ajánljuk fel településeinkért, különösen a fiatalokért.
Szent Imre a magyar ifjúság védőszentje. Az ő nevelőjének – Szent Gellértnek – remetesége helyén különösen is kérjük a gondviselő Atyát, hogy oltalmazza a magyar ifjúságot, és nyissa meg a szívüket.”

A mise után a Szent Mauríciusz Monostorba látogattunk, ahol Szent Benedek Regulája szerint élnek ma is: „Lege, ora et labora!” (Olvass, imádkozz és dolgozz!).  Igaz, hogy csak néhány szerzetes él ma a monostorban, de egy hatalmas gyógynövénykertet gondoznak, a jókora fatárolókat látva könnyű elképzelni, mennyi munka adódik még a rönkfákkal is, amíg barátságos meleg lesz belőlük.
A monostorban meglátogattunk egy könyvkötő műhelyt, ahol is a fiatal mester bemutatta a hagyományokat követő, gépesítettnek nem mondható  munkáját. A gyerekek nagy élvezettel próbálták ki a papírvágót.

Délben „imaórán” találkoztunk a templomban a szerzetesekkel, egyúttal a szép barokk templomot is megnéztük.
Az ebéd bográcsban készült, finom illatokkal vonzotta a zarándokokat a csillagvizsgáló szomszédságában lévő „pajtakertbe”, jó is volt itt kicsit megpihenni  a gulyást kanalazva, beszélgetve.

Hazafelé Zircen is időztünk kicsit. A közelmúltban felújított épületegyüttes tényleg lenyűgöző látvánnyal várja a látogatókat, s rajtunk kívül is szép számmal voltak érdeklődők.
Bennünket a templomban egy ciszterci szerzetes fogadott, s alapos részletességgel mutatta be a templomot. Ma a barokk szépségeit csodálhatjuk itt, pedig alapítása az Árpád-korba nyúlik vissza, III.Béla korára.
A templomok igazán tudnának mesélni a letűnt évszázadokról.
Megnéztük még a műemlékkönyvtárat, a kalauzunk felhívta a figyelmet  a becses ritkaságokra a könyvnyomtatás korai időszakából.

A buszon utazás közben időnként  közös imádkozásokkal, éneklésekkel gazdagítottuk ezt a szép napot.  Jóhangú és lelkes káplánunknak köszönhetően a bátortalanabb hangúak is igyekeznek bekapcsolódni a közös éneklésekbe, kottáról mindig gondoskodik káplán úr.

II.János Pál pápa 2000-ben szentté avatta Faustina Kowalska nővért, s egyúttal a húsvét utáni első vasárnapot az Isteni Irgalmasság vasárnapjának jelölte. Faustina nővér látomásai és naplójegyzetei  alapján festette meg az Isteni Irgalmasság képét egy festő. Ennek a képnek a másolata adományként gazdagítja az alsóörsi templomot. Ebből eredően hallgattuk és imádkoztuk az Isteni Irgalmasság Litániáját. Bizonyára többen nem ismertük ezt, engem mélyen megérintett, ahogy egyre inkább figyeltem a szövegre.
Nem először éreztem úgy, hogy egy régi, az életemtől időben és távolságban messze született gondolatsor nekem is mond valamit, azaz megérint. Ebből  a litániából  is meríthet erőt korunk embere is. . Ki ne látott volna már megtérő bűnöst, aggódót, reménytelenségben szenvedőt, betegségtől gyötört Istent keresőt........  Pedig az irgalmasságra nem csak bajainkban, zsákutcák végére jutva lenne szükségünk. Hanem mindennapjaink emberi viszonyulásaiban.  Hirtelen Ady jut eszembe:  „Amikor elhagytak,/Mikor a lelkem roskadozva vittem,/ Csöndesen és váratlanul/ Átölelt az Isten.”  Vagy József Attila: „Intsd meg mind, kiket szeretek,/ hogy legyenek jobb szívvel hozzám.”
Nekem ez azt jelenti, hogy még itt, földi létünkben kellene megtalálnunk ezt az utat.

Gazdag napunk volt, köszönjük a fáradozóknak!

Csiszár Edit

(forrás: www.alsoors.hu)